Svájc 2015

Hello Mindenki!

Van egy szépségesen szép országban egy warázs erdő! A neve sem túl bonyolult Magic Wood! Na itt voltunk 10 napot boulderezni!

Hatan mentünk 2 autóval, 1 nap eltéréssel. A fekete pusztító (WagonR+) volánja mögött Matusz Ricsi volt, a kapitány. Segítői a "mindíg" mosolygós Netti, és Ricsi húga, Gyöngyvér volt. Az ezüst villám legénysége, Róth "Minden peremet lehúz a picsába" Barnabás, Balogh "Nem kell crashpad" Drusza Zsolt, és Varga "Én így főzők" Krisztián.

Szóval 2015 augusztus 20.-án reggel 4-kor elkezdtünk bepakolni a kölcsön kocsiba. 5-kor el is tudtunk indulni. Egy jelentéktelen 1000 km múlva, este kb. 17-18 órára meg is érkeztünk a Bodhi Camping-be. Ricsiék valahol csapatták, vagy csak pihiztek, már nem emlékszem. Mivel sok magyar volt kint egy jelentéktelen 20 perces köszönés vette kezdetét, de a végére Ricsi is előkerült. Átbaktattunk a hídon megnézni a tömböket, de hamar visszamentünk a crashpad-ekért. Egy jó kis fejlámpás, keresgélős mászást nyomtunk. Vissza a táborba, és egy jó sör mellett elkészítettük a vacsorát, és irány az ágy. Természetesen a sátrak már álltak.

Másnap reggel kb. mindenki egyszerre (1 órán belül) kelt fel. Kávé, reggeli, irány az erdő! Nem mindig tartottam a Barnival, meg a Druszával, ezért nem láttam minden mászásukat. Megnéztem jó pár híres boludert, 6A-kkal kezdtem, nem akartam kilőni magam az első nap. Ezen a napon Gyöngyi is ezen a stratégián volt. Találtunk pár jó tömböt, meg is másztunk minden utat rajtuk, és a helyi arcoktól megtudtuk, hogy 6-ket, meg 6C-ket sikerült mászni. :) Délután felé összeakadtunk a srácokkal, és utána velük mozogtunk. Meg próbáltak egy elmebeteg boludert azt hiszem 8A volt, de lehet, hogy "csak" 7C+. Leraktuk a pad-eket. Drusza kezdte, és hamar összerakta az elejét. Ment egy nagyon igéreteset, de lepattant a keze valami peremnek csúfolt valamiből és esés közben skierült lerúgnia az egyik pad-et egy kőről, és faszán rá is esett. A bordáival tompította a becsapódást, és mint itthon megtudtuk két bordája repedt el... Ezután mentünk is vissza a táborba, elég volt ennyi izgalom mára. Vacsi, sör, whisky, alvás.

Másnap Drusza kicsit jobban érezte magát, hát akkor irány az erdő. A patakparton találtunk egy fasza tömböt. A keményebbek 7B-t, a kevésbé kemények 6B-t másztak. Druszának az egyik útban roppant egyet az oldala és neki ennyi volt arra a napra. Mi azért másztunk még, de már nem volt ugyan az az érzés. Amikor napnyugta felé visszaértünk a táborba Nándival futottunk össze. Eléggé álmos volt az arca. Mint kiderült azért mert a Never Ending Story nevű 8B+-t próbálgatta tegnap este. Igen azért este mert mindeki más napközben próbálgatja, vagy az elejét, vagy a végét. Hát vacsora után vele tartottunk. Hátha a mi plusz fényünk, vagy bíztatásunk viszi fel a topba Nándit. Sajnos ezen a napon nem járt sikerrel. De határozottan benne volt a srácban...

Szerencsére a svájci időjárásnak is van humor érzéke. Másnap esőre ébredtünk. Hát akkor a fedett közösségi "pajtában" vészeltük át a napot. Kicsit kimentünk az erdőbe, de ez a nap ment a levesbe.

A következő napot nem csak azért vártuk mert mindenki motivált volt, hanem mert egy nagyon jó rendezvény is volt. A Clean Up Day! A lényege az, hogy reggel regisztrálsz, szemetet szedsz, ezért este kapsz egy jó vacsorát (grill kolbász, vagy hús + köret), és még egy tombola is van. De nem olyan mint a nyolcvanas években a bucsuban. A fődíj egy 3 részes MadRock CrashPad volt. De volt még hálózsák, camping szék, pulcsi, poló, zia zsák, baseball sapka, mindezek neves márkák hozzájárulásai a rendezvényhez. Nem a pad, nem lett a miénk, de azért nem jöttünk haza üres kézzel. Druszának annyira megtetszett a Prana baseball sapkája, hogy azóta abban alszik otthon. Barni szerzett egy Arc'teryx zia zsákot magának, Ricsi egy hosszú ujjú Arc'teryx polót, Netti egy FiveTen polót, a Gyöngyvér egy Prana ziazsákot, Én egy Marmot polót szereztem. Ezután indult a BULI!!! Ugye erről nem kell írnom semmit.
Következő nap, eléggé nehezen keltünk fel, de sajnos esett az eső. Kis regenerálódás után az eső is alábbhagyott ezért megpróbálkoztunk a mászással. Nem kerestünk új utakat, a project-eket próbálgattuk. Este megint mentünk Nándinak szurkolni. Sajnos ezen a napon sem járt sikerrel.
Másnap Barni valami keményet akart mászni, ezért megkerestük a Piranha nevű 7C+-t. Hát mondanom sem kell, hogy egy laza 30 perc alatt meg is volt az út. :) Szépen ahogy kell. Barni mint mindíg összszedett volt, és ha jól emlékszem 6 próba alatt meg is mászta. Video is lesz róla...
Másnap nagyobb halra mentünk. Az Octopussy nevű 8A. Drusza kis pihenőt tartott, ezért ketten mentünk. Senki nem volt a tömbnél, szépen berendezkedtünk, és Barni elkezdte ostromolni a bouldert. Legalább 3 órát voltunk ott. Szépen összerakta a mozdulatokat, nyúlásokat, lépéseket, de sajnos ez a boulder nagyobb emberekre lett "kitalálva". Arra jutottunk, hogy kevés az időnk, inkább keresünk másik utakat, és utólag ki is derült, hogy jól döntöttünk.
Jött egy pihenő nap. Semmi extra, autóval mentünk el, megnézni a környéket. Hát igen, gyerekek Svájc gyönyörű. Képek lent.

Utolsó nap...

Mind hárman ugyan abba a szektorban néztünk ki projecteket. A srácok a Men of a cow nevű 7C-t nézték ki maguknak. Nem egyszerű, magas, és ha a tetejéből borítasz egyet, akkor nincs az a crashpad ami elég lenne alád. Ja és egy fán kell lemászni, nem lehet lejönni a tömbről. Ezeket összegezve az a plusz egy tény, hogy a kiszállóhoz a teljes fesztávos reibungra csapás is kell, azt kell hogy mondjam, hogy nagyon nagyon nehéz út. De hát ezek a srácok battaiak... Két repedt borda ide, vagy oda Drusza kemény volt mint mindíg. Ő mászta meg elsőnek, 20 perc múlva Barni is toppolt. Utána a Kalorienmaster nevű 7C következett, de Drusza "ügyesen" odaverte a fájós oldalát... Barni maradt csak, de a Kalorienmaster eléggé bőr koptatós út. Inkább hagytuk, az Intermezzo még hátra volt, arra kellett a bőr. Megkerestük, ledobáltuk a pad-eket, és hajrá. A délutáni időpont miatt, és azért mert egy völgyben van az erdő a páratartalom eléggé megnőtt. Minden egyes nyúlás után le kellett tisztítani a fogásokat. Szörnyű állapotok voltak, de Barni nem adta fel, és kitartó próbálkozásai, azt eredményezték, hogy megmászta az utat.

És itt egy kis "lista", hogy mit másztak a srácok a teljesség igénye nélkül:

Drusza: Men of a cow 7C (törött bordával)

Barni: La Dance 7C
         Men of a cow 7C
         Intermezzo 7C
         Enterprise in space 7C
        Piranha 7C+


Krisz :)

2015 Gi Boulder Kupa - A battaiak eljövetele

Hello mindenki!

Történt az Úr 2015. évében június havának, hetedik napján.

A Gi Klub megrendezte az 5. Gi Boulder kupát. Mivel a versenyzésre eléggé motivált lett a társaság, ezért jó sok battai adta le a nevezését erre a megméretteésre! Név szerint: Laczkó Miriam, Budai "Eccet" Gábor, Balogh "Drusza" Zsolt, Karácsony "Pajszer" Ákos, Szarvas "Atomot a kutyámba" Szabolcs Botond, Róth "Súlymellény" Barnabás, Biksi "Mackógatya" Bendegúz, Zimmer "Főúr" Walter, Fuksz "Csendes" Bence, és jómagam, Varga " Krisztyón" Krisztián.

Szóval, voltunk elegen. Reggel 8-ra terveztem az indulást, mivel Bencét, és Vilit is én vittem volna. Volna, ha szegény Bence nem lázasodik be reggelre… Reggel hívott a Vili, és hallottam a telefonban, hogy Bence a háttérből ezt mondja: "Én menni akarokhkhkhkhkhhkkhkhkh, akarokkhkhkhkhhk, ok!" Nyugalomra intettem az ifjú padavant, és megnyugtattam, hogy 10 évesen még nem ment el a hajó, lesz még verseny elég amin meg tudja mutatni, milyen fából faragták.
Visszazuhantam az ágyba és próbáltam aludni, de csörgött a telefon! Szollát Peti hívott, hogy elmúlt 8 óra miért nem megyek a fényképező gépért. Nyugalomra intettem Őt is, és mondtam hogy "Jöttömre kelet felől számítsatok, 1 óra múlva."
Szóval 9 környékén kikászálódtam az ágyból, és elindultam életem egyik leghosszabb napjára! Rendben felértem pestre, és a Margit hídon összefutottam a srácokkal. Regisztrálunk, konstatáltuk hogy szénné fogunk égni, és vártuk hogy eldördüljön a stratpisztoly. Nagyon fasza, nehéz bouldereket raktak össze a srácok, és a 40.000.000 millió fok, és a tűző nap csak nehezebbé tette. Néha beugrott, hogy a sakk versenyeket, klimatizált épületekben tartják, de hát battaiak vagyunk, vagyis a legkeményebbek! Ez igaz volt a "fiatalokra" is. Sőőt a Bende hosszó mackó gatyában csapatta végig a 2.5 órát. Respect ezúton is!
Sajnos Walternek elszállt a keze, valami mögpattant benne. Remélem valami gyorsan gyógyuló dolog lesz. Véget ért a körünk, és elkezdtük a véget nem érő várakozást. Mivel mi az első csoportban voltunk, és a Barni, meg a Dusza a harmadikban, nem tehettünk mást, mint semmit. Pfúúúú de bazi lassan telik az idő a napon! Eddig se nagyon akartam keresztül gyalogolni a szaharán, de szombat óta egyáltalán NEM!
Jőtt a harmadik kör! A srácok nagyon faszán másztak, bár Druszán látszott, hogy nem tudott rendesen edzeni a versenyre. Barni viszont kemény volt mint a tesco-s kifli! 22-ből 19-et mászott, és 16-ot elsőre! 17 lett volna, csak az egyik könnyűnél -persze, hogy nem nehéz útnál- lecsúszott a lába! :)
Sebaj a döntőhöz vastagon elég volt.
Jött megint egy csomó várakozás…
Addíg a szokásos, duma, meg egy kis séta volt. Pont az utak megnézésére értünk vissza! A senior férfiak kezdtek, aztán a legkeményebb csajok csapatták, és jöttek a férfiak! A mi Barnink 4 helyen ment a döntőbe. 4 boulder várt rá! Az elsőt elég könnyen mászta. Később elmondta, hogy két fogást majdnem kihagyott… :) A második egy plafonos kimászós, sarkazós, technikázós út volt, de Barni elővette a "Van erő, van minden" csodafegyvert és karból megoldotta a dolgot! A verseny végén nem egyszer halottam a gratulációknál, hogy ilyet még nem láttak. A harmadik út megint sima volt. Elsőre ahogy kell. A negyedik viszont nagyon kemény volt! Nem árulok el titkot, hogy senki sem mászta meg a döntősök közül. Egyedül Farkas Tomika ért el egy zónát benne. Ennyi, tényleg csücskös volt.
Ja itt mer este 23.30 volt! Ja ja, rendesen megcsúszott a VASÁRNAPI esemény. Jött az eredményhirdetés, és az izgulás. Nem nagyon voltunk biztosak a dobogóban, de hát mégiscsak. A mi Barnink egy gyönyörű harmadik helyezéssel örvendeztetett meg minket! Grat mégegyszer!
Halkan megjegyezném, hogy a mi Szabink a Junior kategória harmadik helyét hozta el! Sajnos a díj átadóról lemaradtunk… Bocs Szabi, és Gratula! Kemény vagy!!!

Na irány haza! Itt pont éjfél volt! Egy laza 15-20 perces séta a kocsihoz, egy "jutalom" Mcdönci, és 2.10-kor ki is raktam Barnit otthon… Szegény 4.30-kor kelt, és ment a Mol-ba lenyomni 12 órát. Remélem laza napja volt.

Röviden ennyi volt a verseny, ez a pár kép legyen elég ízelítőnek, de ha kell az összes szóljatok egy pendrive-on szívesen odaadom.

Work less, climb more!

Krisz :)

2015 Első csapatós Gerecse

Hello mindenki!

Volt egy szombat amikor kimenekültünk a városból, és hogy hogy nem épp a gerecsei szikláknál találtuk magunkat. Mivel a "fiatalabb" generáció is képviseltette magát a Bxsc színeiben, ezért különösen büszke voltam. Amint felértünk a sziklákhoz azzal a sajnálatos ténnyel szembesültem, hogy ez a kis ország kinőtte a szikláit. Ugyan is tanfolyamot tartottak! A 24 karátos udvarban legalább 30-35 ember volt. Most nem kezdem el ecsetelni, hogy mit csináltak, de volt egy két merész húzásuk. Na mindegy, még mindíg él a szabály, felfelé is kell nézni!

Miután a srácok le nyomták a 23 karátost, átmentek az eső falhoz, hogy megmásszák a Terit. Nem láttam az összes őróbát, de Áron megmászását igen. Következett Szabi, aki super motiváltan állt neki az útnak. Erős a csávó mint a bivaj, de sajnos nem jött neki össze. Vígasztaltam, hogy kisapám menni fog ez! 2 hét múlva persze hogy ment is. Ezúton is gratulálok neki!
Én ezen a napon inkább a mennyiségre mentem. Sikerült 10 utat mászni, és bőrt koptatni. A Teri kunsztja még mindíg értelmezhetetlen számomra, de eldöntöttem, hogy az Ekeke a nagy project. Azóta nem voltam kint, de elszántan edzek…
Nem aludtunk kint, mert szeretett Zsófinknak aznap este volt a szülinapi bulija… Szerintem nem kell elmesélnem milyen volt a buli, csak legyen ez a két kép a bizonyíték…

Na ennyi volt a beszámoló. Work less, climb more!

Van Baj Kupa Eredények

Hello!

Itt vannak az eredmények!
(A gyermek eredmények holnap!)

Női Nyílt Kategória:

1. Sokup Ágnes
2. Péter Marianna
3. Matusz Gyöngyvér
4. Majer Dia
5. Murányi Rita
6. Kovács Bettina
7. Zsika
8. Jordáki Niki

Férfi Nyílt Kategória:

1. Farkas Tamás: versenylap kitöltésből 1-es!
2. Balogh Drusza Zsolt, és Strommer Soma
4. Bajusz Balázs
5. Csanádi Bence
6. Zengő Márk
7. Balogh Axel
8. Ágh István
9. Fekete Dávid
10. Kovács Balázs
11. Budai "Eccet" Gábor
12. Herendi Ábel
13. Adal Bermann
14. Cseri József Ádám
15. Kpodo - Tay Fransisco Salim Yao
16. Mészáros Dezső
17. Nagy Csaba
18. Rábai Zsolt
19. Eőry Dávid
20. Pósz Pál József
21. Vuelta Csanád
22. Takács Berci


Krisz :)

Big wall verseny 2015

Hello mindenki!

A múlt hét végén a Big Wall mászóteremben országos kupa forduló volt. Persze, hogy a Bxsc is képviseltette magát négy fővel!

A heti rutin szombat reggel is folytatódott, ugyanis megint 6.30-kor keltem...
Reggel hétre volt megbeszélve a találkozó. A kis csapat 6 főből állt. Bibó, Szilvi, Timi, Bence, Vili, és Én.
Rendben felértünk a 8 órás kezdésre. Bence egy kicsit megszeppent a magas falak láttán. Kérdeztem, hogy minden Ok? Erre csak azt mondta, hogy jó magas, de nem baj. :)
6 út várt a gyerkőcökre. Egymás mellett, kicsit zsúfoltan. Összesen kb. 25-35 gyerek volt, és néhány útnál eléggé sokat kellett várni. A végére ez őrölte fel a skacokat. Nem tűntek fáradtnak, csak nagyon zavarta őket, hogy nem tudnak egyből mászni.
Na, de vissza a versenyre! Csak super latívuszokban tudok nyilatkozni a teljesítményekről! Azt az akarást, küzdést, motiváltságot amit ez a két kis ember aznap letett, gyerekek! Itt is megsüvegelem!
Bence megtanult dinamikusan mászni! Sokszor volt, hogy én már azt hittem itt lesz a potty, de egy kemény mozdulat, és hopp egy fogással feljebb volt. Bibó az erős kezdés után, egy picit kiesett a ritmusból, de megnyugtattam, hogy ez csak egy verseny, jól kell érezi magunkat semmi több. Használt is, ismét hozta a formáját.
A döntő sajnos nem jött össze nekik, de a Bibó elhozta a 6. helyet, Bence 9. lett.

Következett a "felnőtt" verseny. Áronnal szépen bekezdtünk, és frankón beletört a bicskánk már az első útba! A másodikból úgy pottyantunk le mintha kétszeres gravitáció hatna ránk. De nem! Csak mi voltunk puhányok. Igen ki kell mondani, edzeni kellett volna a versenyre! A hat útból négy a nagy áthajláson volt. Nekem az egyik szimplán az időkorlát miatt nem jött össze. Egyébként nagyon szép utakat hoztak össze az építők. a "Kék" út kifejezetten tetszett. Bár úgy vágódtam ki belőle mint az ól ajtó, de akkor is jó volt!


Hát nekünk se jött össze a döntő, Áron a 18. Én a 16. lett. :)

Megnéztük a döntőt, és megvártuk a tombolát. Legalább itt "kaszáltunk". Egy akkora csomag ziát nyeretem, hogy szerintem idén erre a tételre nem kell költenem...

Ez volt szombaton. Vasárnap pihi, erkélyen "TV-zés", chill out.

Bezzeg hétfőn Timit rá tudtam venni, hogy menjünk fel és rendezzük a "tartozást". Ebben még Drusza is velünk tartott. Igaz, hogy a 3 nehéznek tartott utat top-ban másztam, de kipihenve, viszonylag könnyen ment... Igen többet kell edzeni!!!

És mi a hétvége tanulsága?

Work less, climb more!!!

Krisz :)

Kotecnik, avagy a muskaracok eljövetele

Történt az, hogy drága fehérvári barátunk Gabó, feldobta az ötletet, hogy a május elsejei hosszú 7végén csapatni kellene egyek kotecniken. Egyből lecsaptam az adandó alkalomra, mert kotecnik egy kisebb csoda a számomra. Aztán 1-2 nap alatt azon kaptam magam, hogy nem az én kocsimmal kell mennünk, sőt még vezetnem sem kell!

Emberek nem hittem volna, hogy ilyen "hamar" eljön ez az ünnepélyes pillanat!

Na de vissza a jövőbe (vagy jelenbe). Áron este 18.00 felé bekanyarodott a parkolóba, 5 perc múlva felvettük a Nagyit, és irány az M7-es autópálya! Fehérvár city-ben megálltunk. Míg vártunk Tündire, és Ádámra megszisszentettem egy sört. :)

Életem egyik legjobb söre volt. 10 perc múlva megérkeztek az utasok, és 3 perc pakolási logisztika után, már a mazsolákat előzgettük a pályán. Az úton semmi extra nem volt, a Honda csendesen suhant, mi pedig jót beszélgettünk.

Sikerült eltévedés nélkül megérkezni, éjjel 0.30-ra. Egy gyors chek in után, fel cuccoltunk a "padlásra" és meg a fent levő magyar arcokkal pacsiztunk egyet. Mindenki gyorsan bedobta a szunyát, mert reggel mászni kell...

Reggel 7 vagy 8 óra környékén egy 25 fős rezesbanda zenéjére ébredtem. Francot, olyan hangosan zörögtek, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Sebaj, 2 perc és csend lesz.

Szerintetek ?

Volt szünet, de csak azért hogy mindenki bekapjon egy kupicával, és nyomatták tovább...egész nap. A Gáts Bence azzal riogatott minket, hogy tavaly éjjel háromig bírták.

Hála Istennek, idén este 11-kor csend lett.

Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Áron, és Nagyi még nem voltak Kotecniken, ezért az A szektorban kezdtünk. Laza nyugodt mászás volt 6a, 6b meg ilyenek. Szép hosszú utak. Jó volt 12 akasztás után körbenézni. :)

Mivel mindhárman tudtuk, hogy az a kettő, és fél nap kevés egy ekkora hely rendes megnézésére, ezért tovább álltunk a B, C, D vagy mittomén melyik körzetekbe. A srácoknak leesett az álla amikor megpillantották a fák között a szép kioldott, cseppköves utakat. Mindent meg akartak mászni. Olyanok voltak mint a kisgyerek a cukorka boltban. Délután 5-6 környékén fejeztük be a melegítő napot, és fejenként kb. 9-10 utat másztunk. Mindeközben megnéztük Farkas Tomi 8c+ -os próbáját. Apám kemény a srác mint a vaskorlát. Sajnos nem jött össze a megmászás, de 8c+ -ért nagyon beteg dolgokat kell nagyon beteg áthajlásban megfogni, betartani, lépni...

A vacsi után beültünk a kocsma részbe beszélgetni, meg egy sört meginni.

A lefekvés után hamar csend lett, mindenki odatette magát.

Szombaton Gabó ajánlására lementünk a Zebra körzetbe, és az egész napot ott töltöttük. Mutatott egy olyan 6c+ -t ami annyira jó volt, hogy még most is kiráz tőle a hideg. Sajnos nem előre másztam, de motivációt adott az edzéshez, meg a visszatéréshez!
Áron és Nagyi kinézték maguknak a Super Sir Variant nevű 7a-s utat. Össze is rakták a bétát, de a megmászás nem akart jönni. Felmentünk a barlangba Tomikát megnézni, de várnia kellett az útra, ezért addig Gabó "rábeszélt" minket egy 7b+-os plafonra. Nagyi elég jól mozgott benne, nekem meg nagyon tetszett. Ezért megbeszéltük, hogy a vasárnapi kicsi időt, okosan beosztva, a barlangban kezdünk, és utána megyünk variantozni.

Így is lett. Eljött a vasárnap. Felébredtünk egy felhőben. Nem vicc, az orrunkig nem láttunk, viszont az eső szemerkélt. Nem volt mit tenni, reggeli, és várakozás. Amint kicsit tisztult az idő indultunk is. Hozzáteszem, hogy a sziklák közel tökéletes állapotban voltak. A barlangban a Nagyi elég szépen mozgott az útban, de sajnos nem lett meg neki. Sebaj motivált lett tőle. Na! Irány a zebra.

Csak maximális tisztelettel tudom leírni a következő sorokat.

Áron szépen, összeszedetten, elsőre (vagyis Rotpunkt) kimászta a Variantot. Persze, hogy a Nagyi is felspannolódott, és egy kis bíztatással, de ők is megmászta az utat. Én top-ban mentem rá, de érzem, hogy meg lehet. Edzeni kell még, és a szezon vége felé szerintem be fog akadni. Az idő rövidsége miatt,  még Áron mászott, egy 6c-t, de sajnos a standot nem tudta megakasztani. Sebaj, legközelebb is jövünk.

Összepakoltunk, és irány horány, vagyis batta! Simán hazaértünk, nem volt semmi extra!

Na ennyi volt a kotecnik turné. Edzetek, mert ezek a szlovénok nem viccelnek!

Krisz :)

   

Egy jó hétvége programja :)

Hát hol is kezdjem?

Legyen a péntek.

Munka után este 18.00 felé épp, nyakig voltam a Tánczos Tomi kocsijában, amikor CsabiPapa felhívott, hogy este mit csinálok. Mondtam, hogy semmit mert szombaton verseny, pihenni kéne. De a csábítás nagyobb volt. Ezért elmentünk Dunaújvárosba, egy Kowalsky meg a Vega koncertre. Legyen elég annyi, hogy éjjel kettőkor értem haza, és nem voltam már szomjas...

Szombat

Kicsit nehezen ment a 7. 30-as kelés.

Összeszedtem a srácokat, Ákost, Barnit, Szabit és már csapattunk is Budapest felé. A Monkey Boulder Club-ban verseny volt, ami Magyar Kupaforduló is egyben. Összesen nyolcan mentünk. A Druszával ment Dia, Zsófi, meg a Nagyi (Gergő), és Mimi kutya. Kilencre meg is érkeztünk és a regisztráció után elkezdtük várni a délután kettő órát. Ugyan is a harmadik csoportban kaptunk helyet. Egy kis reggeli, és séta után előjött az elmúlt hét témája. Válaszolt e a Dechatlon a Crash Pad-os email-re? Naná, hogy nem. Erre a Szabi bedobta a mondatot, hogy "Ja a crash padok le vannak árazva 40.000-re." Druszával összenéztünk, nagy egyetértésben, bólintottunk és elindultunk Budaörs felé! Szerencsénkre megvolt mind a két pad, és tényleg le volt dobva az ára! :)

Visszaértünk, és kettőig már az új pad-okon ment a terpeszkedés. Nagy nehezen eljött a délután kettő!
Irány a 26 boulder! Csupa elemekből összerakott utak voltak. Nem próbáltam mindet, de csak pozitív visszajelzések jöttek a srácoktól, és ezt csak megerősíteni tudom. Nagyon jók voltak az utak. Öröm volt mászni őket! A döntőbe a hat ember ment, Barni és Drusza erőfeszítései ehhez elegek voltak, Barni a hatodik, Drusza az ötödik helyen. A döntő este 19.35-kor el is kezdődött. Barni volt az első férfi aki, eléggé nyugodtan a négy útból egyet kimászott, és egyben zónázott(kevésen múlt, hogy nem lett meg ez az út neki!). Druszát fejben egy kicsit szétszedte az első út, és ahogy láttam ez vezetett oda, hogy sajnos csak egy zónája lett.
Lement a döntő, és megkezdődött a "várakozás". Bár baromi sokat kellett várni, azért nem volt teljesen izgalommentes ez sem. Egy-két dolgot megkérdőjelezett három ember, és mire egyértelmű bizonyítékot sikerült találni elment egy óra. De szerintem először volt olyan Magyar Kupán, hogy a "video bíró" döntött el egy dolgot.
Az eredményhirdetés este 22.30 környékén kezdődött, hála a srácok kemény munkájának egy második, egy harmadik, és egy hatodik helyet sikerült hazahozni!

23.30-kor elindultunk haza. Mire mindenkit kitettem, és hazaértem 0.30 lett.

Vasárnap

Szintén 7.30-kor kellett kipattanni az ágyból. 8-kor a Fuksz család legifjabb tagja, Bence mérettette meg magát! Hála a fentieknek, volt még hely az első csoportban. Sajnos, segítenem kellett, mint pályabíró, ezért csak elkapott pillantásokból, az általam felügyelt utakról tudok nyilatkozni. De azt kell hogy mondjam, a kis fickó odatette magát ahogy egy battai szokta! Annak ellenére, hogy az utak egy 15 centivel magasabb emberkére lettek "belőve" Bence aprított, próbálkozott mind a két óra alatt. Nem vártuk meg a második csoportot, jöttünk haza.

Egy kis délutáni pihenő után átmentem Érdre Anyukámhoz, egy jó "ebédre", meg kutyázni egy kicsit. Délután háromra hazajöttem, felfújtam a bringám kerekeit, és először duna füredre tekertem. Visszavittem a pumpát a Szollát családnak, és bár nem úgy terveztem, de ott ragadtam a trambulinban...

Este hat felé felpattantam a bringámra, és az ófalu érintésével haza jöttem.

Na, most itt ülök az új "fotelemen", nagyjából mindenem izomlázas, a hátam fáj. De baromi jól érzem magam.

Ezúton is gratulálok miden egyes battai indulónak, rég éreztem ilyen büszkének magamat! Csak így tovább lányok, fiúk!

Krisz :)

2015 CH Petrohrad

Trip Csehországban

Történt kb. 3 hete, hogy a Barni a hangárban odabökte. Nem jössz velünk Petrohrad-ba, boulderezni? Én meg egy kis vállemeléssel kísérve válaszoltam, hogy Naná! Majd aznap este a Drusza is felhívott, hogy nem megyek e. :)

Eljött a húsvét hétvége, és szombat reggel már eléggé ráfeszültem a "cseh gránitra".

Reggel összeszedtem a battai társaságot, vagyis Barnit, Nagyit (Nagy Gergő), és már szálguldottunk is érdre.

Dia álmosan nyitotta a kaput. A szomszéd kutyája egész este ugatott, úgyhogy a nyugodt alvás nekik elmaradt. Hozzáteszem, hogy Barni meg Én az izgalomtól nem tudtunk aludni, Nagyi meg elment mulatni péntek este, tehát egy eléggé álmos csapat vágott neki az ismeretlennek. Elég rég nem voltam úgy mászni, hogy nem volt ember akinek lett volna hely ismerete. Izgalmas volt a kölcsön kalauzzal keresgélni a körzeteket, de erről majd később.

Viszonylag hamar elérük csehországot, szépen ahogy kell. 3 crash pad, táskák, egy nem kombi autóban! Mondjuk azt, hogy a légzsákoknak kevés helyük lett volna ha kinyílnak. Ezen a ponton meg kell említsem, hogy a magyar autópálya jó, kiváló, tökéletes, és ha egyszer lezárják az egyik szakaszát oda megyek billiard-ozni! Mert a cseh autópályák, még a régi M7-eshez hasonlóak. 1.5 méteres tömbökből vannak összerakva! dü-düm, dü-düm, dü-düm, dü-düm... Ezt hallagtni három órán keresztül eléggé idegörlő volt. De mi kemény battai mászók vagyunk. Elhivatott hazafik, és hazalányok kitartottak a célig! Mivel a szállásunk petrohrad "felett" volt ezért a nagy utazásunk első állomásaként, megálltunk mászni. Egy kis keresgélés után találtunk is egy jópár kavicsot. Beazonosítottuk, vagyis próbáltuk de inkább a helyiek segítségét, és az Iphone jó kameráját használtuk is, és egyszerüen le fényképeztük a jobb, újabb, szebb kalauzt. Egy laza 2 óra mászás után kezdett beesteledni, úgyhogy mentünk a szállásra. Útközben megpróbáltunk kalauzt venni, de az említett helyen azt se tudták mit akarunk.

Jótanács! A csehek nem beszélnek idegen nyelveket!

Megérkeztünk ........ faluba, ami kb. 18 km-re van a szikláktól, de higgyétek el megéri mászás után autózni egy kicsit. A vendéglátó bácsi, szerintünk oroszul beszélt csak, meg németül 3 szót, de a tablettjével, úgy lefordította a ciril hieroglifákat, hogy csak pislogtunk. Gyorsan ittunk egy csapolt világos sört erre a nagy örömre, felcuccoltunk, és egy óra múlva már az asztalon gözölgött a vacsora. Semmi extra sült krumpli, rántott hússal, zöldség körettel, de finom volt meleg, és elég ahhoz, hogy az egész napos szendvicsen élést, elfelejtesse. Utána helyi barna sörrel, nevezetesen, Zatec-et ittunk. Fúúúú! Nagyon nagyon finom volt, és a legjobb az egészben hogy nem volt drága. Tehát 200 forint környékén volt az ára, egy olyan helyen ahol bent is lehetett dohányozni (ez mindenkinek meglepő volt, de ketten NAGYON örültek neki) , nem kellett egyből fizetni, a meghirdetett 22.00 órai zárással nem foglalkozott a tulaj, és reggel 9-kor olyan rántotta volt a reggeli, hogy kisapáim letettem a kalapom.

Nade! Vasárnap van irány mászni! Megint keresgélni kellett az új körzetet, de megint voltak helyi arcok, nekünk meg Iphone-unk. A kemények bevették magukat egy 7c alá, és próbálták megcáfolni az öreg Newton-t. Én Diával egy szimpatikus tömböt választottunk, és minden legetséges irányból "bevettük". Volt benne 5a, 5c, meg egy 6b is. Miután a Nagyi kishilyán lenullázta a kezét (fotó lejjebb), átmentünk a tegnapi kötzetbe, és ott csapattuk. Volt áthajlás, mini peremes, high ball, mittudom én, minden!

Amint a nap kezdett elbújni, és az orkok üvölteni, fáradtan de maximálisan pörögve elindultunk haza. A vacsora, göngyölt hús volt sült krumplival. Jó kis adag volt, de a Barnival kértünk egy repetát. Hát igen éhesek voltunk. Egész nap másztunk, kellett pótolni a kiesett kalóriákat. Mivel utolsó este volt, ráfeküdtünk a sörözésre, és kb. 21.00-ra kifogyott a hely a Zatec-ből. Felmentünk a szobánkba, és Barni Bose hangszórójával olyan szoba buli csináltunk, hogy csak na! Video felvétel van, de nem oszthatom meg veletek... :)

Másnap a reggeli hozta a "megszokott" színvonalat. Húsvét lévén, sonka tükörtojás, meg zöldségek. Mindenkínek jobb színe lett utána. Bepakoltunk, és elindultunk hazadfelé, egy kis prágai kitérővel. Szerencsésen megtaláltuk a főteret, és megcsodáltuk a helyi "bulit", ettünk egy pizzát, és rádobtuk a féltéglát a gázpedálra és csak érden vettük le róla!

Nagyon jó kis trip volt, mindenképpen visszamegyek. Egy jótanácsom van! Szerezzetek egy új kalauzt, mert rengeteg keresgéléstől, "ez most nem, ez az a tömb" mondattól ment meg! A szállást ötösre adnám, nagyon tetszett a hely hangulata, olcsó volt (mint csehország), és a kaja finom és sok! Nekem nem kell több.

Krisz :)

Erdély 2015 - Radnai havasok - Borsafüred

Hello mindeki!

Úgy esett, hogy az idén is a hegyek között töltötte a Bxsc egy "kisebb" csapata a Valentin napot. Február 12.-én reggel 5 órakor álmos szemekkel, de izgalmakkal tele indultunk Gödöllő felé. Összesen 13-an mentünk, és a mi csapatunknak Pesten fel kellett vennie Fejes "Gordon Ramsey" Gyurit. Akinek ez már a második erdélyi kiruccanása volt. Ja! Majdnem elfelejtettem, hogy 3 autóval közelítettük meg Borsafüredet. A mi autónk összetétele, a főnök -vagyis- Gyula, BarniBoy, Gyuri, Zoli, és jómagam.
Szóval Gödöllőn átcuccoltunk a Zolihoz, és kezdetét vette az év első kalandja!
Az út izgalmaktól mentes volt, csak a határon kellett várakozni 45 percet. Ezalatt jókat beszélgettünk, és hallgattuk Zoli, "ott is volt egy csajom" történeteit.
Utolsóknak érkeztünk, ezért a legfelső szobában találtunk magunknak helyet. Este egy pár sör lecsúszott, és megbeszéltük hogy másnap egyből a nagy vadra megyünk. "Reggel 5-kor kelés, és irány a Horty csúcs!" mondta Szabi. Jó volt látni Barnin, hogy eléggé izgatott, gondolom nemtudta mire számíthat.

Péntek

Mivel itthon sem szoktam 5-kor kelni rendkívül nehezen tudtam emberi fejet faragni magamnak. De ezzel a többiek is így voltak...
Autóval elmentünk a beszállás közelébe. Még sosem indultam sötétben hegyet mászni, de baromi jó érzés volt várni, és látni a napfelkeltét. A túra eleje eléggé dzsungel harc volt. Mély hó, fák, bokrok, kidőlt fák, patak, ufók, zebrák, tigrisek, vízilovak szellemek... de azért megcsináltuk. A magassággal eltűnő növényzet, egy reménnyel töltött el. Nincs felhő az égen, ez gyönyörű lesz. De aztán beszakadtam derékig a hóba. Hopp ez nem jó. Fel kéne venni a hótalpakat. A többiek így is tettek, csak mi ketten maratunk a Gyurival akiknek nem jutott. Sebaj! Majd a jól megtaposott nyomokon megyünk. Nem! Meg kellett küzdenünk minden egyes lépésért! Veszítettünk a többiekkel szemben 1.5 órát.
Sajnos a csúcsot csak a Só (Sass Robi) érte el. A többiek vagy kimerültek, nem voltak biztosak magukban. Nem tudom mert mi nem voltunk ott amikor visszafordultak, nekünk sajnos esélyük sem volt a csúcsra. Ezért az esélytelenek nyugalmával az utolsó "csúcson" készítettünk pár fotót, és elindultunk a többiek után. Lefelé párszor beszakadtam a szél által "csinált" barlangokba, de egyszer tényleg csak a sapkám látszott ki a hóból. Szerencsére volt egy kő amire felállva a "partra vetett hal" technikával kimásztam a gödörből. Ilyen jót rég nevettem magamon...
A vízszintes szakaszon beért a Gyuri és már ketten reménykedtünk, hogy a többiek nem hagynak minket az erdő közepén. Hála az Istennek épp indulásra érkeztünk. Mondjuk heten ülni az ötszemélyes kocsiban "kicsit" kényelmetlen volt. Első nap vége gondoltam magamban. Aztán amikor a konyhában szembetalálkoztam Sóval -aki 1 óra mínuszban van hozzánk képest- akkor eléggé bazdmeg hangulatom lett. Sőt a másik kocsi még az erdőben várta. Persze az erdő közepén nem volt térerő, csak a visszaúton vették fel a telefont. A vacsora után, hamar csend lett, ezért nem is volt hatalmas party.

Szombat

Reggel 8-kor keltünk. Kaja után egy kisebb csúcsot néztünk ki. Sajnos a csapat lefeleződött, mert egyesek fáradtak voltak, egyesek sérüléssel küszködtek, és maradt kilenc "elmerogyant" aki még menni akart egyet. Irány a sílift! Megspóroltunk pár méter szintet, cserébe Só lent felejtette a túrabotját. Kb. 20 percet kellett várnia mire felküldték. De mi ezt nem vártuk meg. Szintén szikrázó napsütésben "meneteltünk" egész nap. Feljutottunk 2046 méterre.
A teljesítmény nem ez volt a mai nap, hanem a lejövet. Kétség nem fér hozzá, hogy a legnagyobb csapatás ezen a túrán itt, lefelé volt. Szűk fagyott havas gerincek, seggen csúszás, patakon átkelés hótalp szerelés... Ja igen! Persze Só még a csúcs előtt visszafordult és lement a snowboardjáért, mert neki megtetszett az egyik kuloár. "Ezt megcsúszom" mondta és úgy elindult lefelé mint állat. Sajnos nem láttuk, de elmondása szerint király volt.
A vacsora után kimentünk megnézni a Hó fesztivált. Amolyan battai napok, csak télen.
Mondanom sem kell, hogy már ott is tudják, hogy a Bxsc a legnagyobb partyállatok gyűjtő helye! :)

Vasárnap

Kelés nem tudom mikor, reggeli, pakolás, indulás. Ebédre megálltunk Zoli anyukájánál aki négy fogásos ebéddel várt minket. Apám láttad volna az arcokat, mintha az soha nem ettünk volna...
Este 7 óra magasságában megérkeztünk Gödöllőre. Átcuccoltunk az opel-be és vágtattunk is batta felé.

A négy túra közül amin én voltam szerintem ez sikerült a legjobban. Bár a Horty csúcsot nem sikerült mindenkinek megmászni, de legalább egyel több ürügy, hogy jövőre ismét ide jöjjünk vissza. Érintetlen táj, és annyi hegy, hogy egy élet is kevés megmászni őket.

Krisz :)