Történt az Úr 2014. évének 10
havában, hogy gondoltunk egy merészet, és a 23.-ai hosszú 7végét
egy másik országban töltjük. Így azon a bizonyos szerda délután,
Orsi, Bubu, Gyula, Barni, Nagyi és jómagam Horvátország felé,
pontosabban Rovinj irányába fordítottuk a kocsi orrát. Egy
féltéglát rádobtunk a gázpedálra, és meg sem álltunk
rovinj-ig (tényleg, még a határon sem lassítottunk).
Jó tanács ! Ezek a derék horvátok,
nemrég kezdték meg a városi csatorna hálózat felújítását.
Elsőre ez fasza, de amikor új helyre mész, eléggé gáz minden 2.
sarkon visszafordulni, és úgy keresni a hívogató ágyat éjfél
felé...
De mi battaiak vagyunk minket nem
állíthat meg holmi lezárás, árok, markoló,homlokrakodó, éjjeli
őr, és még sorolhatnám.
Csütörtök reggel esett az eső,
úgyhogy reggeli + kávé (erről majd bővebben) után szépen
sétáltunk egyet a festői belvárosban. Megnéztük a templomot,
ittunk 1-2 sört, és gyűjtöttük a csít a másnapi csapatáshoz.
Persze, a „fiatal” csikók este elmentek megnézni milyen a
kemény csütörtöki éjszaka. Örömmel mondhatom, hogy van ezen a
kontinensen olyan kocsma ahol lehet bent dohányozni. Nyugi nem
szoktam rá a cigire, de sörözés közben elviselem, és Barni meg
Nagyi nagyon boldogok voltak. De ebben a huncut országban nem csak 1
kocsmában lehet cigizni, ezért tovább álltunk és benéztünk az
ír kocsmába!!! Gyerekeim annyira eltalálták a hangulatot, hogy
csak a kocsmai verekedést hiányoltam a csütörtök estéből. :)
Pénteken már ragyogó napsütésre
ébredtünk, úgyhogy Gyula elkezdett hajtani minket mint a
lovakat. Kelj fel, moss fogat, öltözz, egyél... Csak én bírtam a
gyűrődést, ezért engem tuszkolt be a kocsiba és irány mászni!
Mire Barni, meg Nagyi megtaláltak minket már 4 utat le is toltunk.
Csapattuk, de a reggeli 2-re már csak lelkében tudta táplálni
izmainkat, ezért kitörő örömmel fogadtuk Orsit, és Bubut a
mindenféle kafnyákkal(asszem a fánk horvátul), és egyéb
pékárukkal. A kaja után még 3 út került be a zsákba, utána a
pálinka, bor, sör hívogató szavának nem tudtunk ellenállni, meg
annak se hogy holnap is mászni akarunk. Persze, hogy vacsorázni a
városba mentünk! A roma pizzéria dolgozói megint kitettek
magukért. Mindenki 5 csillagot adott kajára! Ezután megint
sétáltunk. A kis család elment haza, mi ittunk még 1-2 sört, és
mentünk mi is aludni. Szombaton Limski Kanal felé vettük az
irányt! Voltunk ott egy párszor, de ebben a szektorban még
egyikünk se. Októberben azért szídni magamat, hogy miért hagytam
a szálláson a rövidnadrágomat, nem egy üzemszerű dolog, de ez
is megtörtént. A nap sütötte a sziklát, baromi meleg volt. :)
Nagyon jókat másztunk, de Gyula apánk
kitett magáért. Úgy darálta az utakat, hogy a vége felé csak
felsővel bírtam tartani az iramot (nem szégyen, már 3 hónapja
nem edzettem rendesen). Kb. délután 3-4 felé elfogyott a kraft.
Irány rovinj! Lementünk a partra, megvettük életünk legdrágább
dobozos sörét, és fürödtünk a tengerben! :)
Utolsó este révén a város
legrégebbi éttermébe a Velki Jose-ba ültünk be. A hal
fenomenális volt, de a csevap se kutyából készült. A finom
vacsora után megint csak hárman maradtunk, de egyből az ír
kocsmába vettük az irányt! Bátrak voltunk, meg kemények.
Rendeltünk egy CSAPOLT Guiness-t. Nem holmi üvegből kiöntöttet,
hanem rendes csapoltat. Hmmm. Nagyon nagyon király volt. Másnap még
egy utolsó cappucino után megint előkerült a féltégla, de a
többit tudjátok!
Krisz :)
u.i.: Képek akkor lesznek, ha a Barni
átküldi őket!
